Párórás tavaszi esős, úszós peca a Gyúrói Tavon

Az eső szakad! Kerti munka kizárva. Akkor irány a part! Ejtsük meg a szezon első, úszós horgászatát. Elmesélem nekem mi jött be a Gyúrói Tavon!

A Gyúrói Tó 7 hektáros, természetes jellegű horgászvíz. Nem egy kibetonozott, agyontelepített, mesterséges haltartó. A változatos terep- és mederviszonyoknak köszönhetően kiismerhetetlen és mindig új trükkökre sarkalja a horgászt. A tagság és a vendéghorgászok jelentős része csak fenekező módszerrel keresi a halat. Én „úszófetisiszta” vagyok. A nagyon kemény hidegek kivételével csak ezzel a módszerrel hajtom a halakat.

Az időjárás előrejelzés szelet és esőt ígért szombatra. Ilyenkor a lehető legkevesebb cuccot és a legkompaktabb megoldásra törekszem:

  • Csak 1 bot, hogy kényelmes és gyors legyen a pakolás
  • Az etetőgombócokat előre kiporciózom, hogy ne kelljen a parton tocsogva az esőben elnedvesíteni az anyagot
  • A szokottnál nagyobb úszó (8 grammos) felszerelése, hogy a szeles időben is pontos és kellően távoliak lehessenek a dobások és könnyebb legyen a zsinórsüllyesztés
Az eső esik, a hal eszik

A partra érve, sikerült kipakolnom, még az újabb felhőszakadás előtt. Egy botos állásomat ernyővel és esőkabáttal ékesítettem. Az előttem lévő víz kb. 1-1,5 méteres és még az évszaknak megfelelően hideg.

Esőbiztos alaptábor

 

A horgászatra szánt pár órát szeretném a legaktívabban eltölteni. Ezen paraméterek alapján állítottam össze az etetési taktikámat:

  • Fekete, hidegvízi, apró etetőanyag gombócok, folyamatosan csúzlizva (az etetőanyag össz. mennyisége:0,5 kg.)
  • Csonti folyamatosan csúzlizva az úszó környékére (0,5 liter)
  • Dobozos csemegekukorica, egy doboz alapozásnak, egy doboz pedig folyamatosan csúzlizva (2 doboz)
Lövésre várnak

A felszerelés tekintetében is az egyszerűségre és a mértékletességre törekszem:

  • 3 méteres teleszkópos bot
  • 30-as nyeletőfékes orsó
  • 20-as süllyedő főzsinór
  • 8+2 grammos waggler úszó, fixre rögzítve
  • 20 centis, 0.14-es előkére kötött 12-es horog
A szerelék

Az alkalmazott csali, egy szem kukorica, két csontival megtámasztva, jó sűrű, epres csalogatóanyagba mártva.

A csali: mártva, nem keverve!

Az általános, nyári partközeli peca helyett, most egy kicsit távolabbra tettem az etetett, horgászott területet. Horgomat a parttól 13-15 méterre vetettem be.

Az alapozó etetés befejezése után rögtön elkezdtek jönni a kárászok. A csontis lövések nyomán az apróságoktól megéledt vízen már lehetett látni a túrásokat. Közelbe értek a potykák.

Az ereszték hosszát növelve én is lementem a fenék közelbe és meg is érkezett az első, elhúzós, vehemens kapás. Óvatos fárasztás után, jó erőben és jó súlyban lévő nyurga került a szákomba. A feje és a kopoltyúlemeze halovány foltokkal tarkított és a pikkelyeinek tövében is egy kis koi beütés volt tapasztalható. Ezt a közel három kilós gyönyörűséget, horogszabadítás és fotózás után útjára engedtem. Hadd színesítse tovább a Gyúrói Tó halállományát.

Fakó potyka

A horgászat második órája, zuhogó esővel és további szép kárászokkal indult. A csalizásban kipróbáltam a tiszta csontis és tiszta kukoricás variációt, de a csontira csak a kisebb keszegek jöttek, míg a kukorica önmagában hidegen hagyta a halakat. Az egy szem kukorica+ két csonti mártott variánsa további szép kárászokat és egy szintén közel háromkilós tükörpontyot csalt a horgomra.

A trükkös tükrös

Röpke pár órás horgászatom eredménye a két szép potyka és 2-3 kilogramm kárász. A halak mindegyike visszanyerte szabadságát.

Nem mondom, hogy ez a tökéletes módszer, de nekem azon ez esős napon a folyamatos, apró etetés és a fenék közeli úszózás jött be!

Jó horgászatot kívánok mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.