Author: gyuroito

Egy kiváló tagunk osztotta meg velünk két sikeres horgászatának titkait.

A Gyúrói Tó változatos part- és mederviszonyainak köszönhetően, minden horgászmódszer jó eredményekkel kecsegtet. Itt mindenki megtalálhatja a helyet, kedvelt készségének bevetésére.Régi, dinasztikus tagunk a fenekezős szerelékeivel aratott tavaszi sikereiről számol be.

Ő igazi sporthorgász, élvezi a pecával töltött időt, folyamatosan fejleszti a szerelékeit és a konyha által megkívánt halmennyiség feletti darabokat nagy élvezettel engedi vissza. Mindemellett a Gyúrói Tó közösségi oldalát gyakorta örvendezteti meg, a tó környezetéről és fogásairól készült remek fotóival. Ezzel remek példát mutatva minden tagunknak és vendégünknek.

Két délutáni pecájának krónikájával szeretnénk tanácsokat adni és kedvet csinálni a gyúrói fenekes horgászoknak.

Mindkét nap fél kettőtől napnyugtáig tartott a horgászat. Tehát ismét a hobbijukra csak pár órát szánni képes sporttársak figyelmébe ajánlom a leírást.

Felszerelés:

• 2 db. 360-as 50-150 gramm dobosúlyú bot

•  20-as főzsinór

• 27-es fonott dobóelőke

• 35 grammos gubancgátlós etetőkosár melynek hat pálcájából hármat kivágok, hogy előbb kioldódjon az etetőanyag, mint a gyári pellet kosarakból, azok viszont nekem túl nagyok.

• Quick change ütköző, hogy gyorsan tudjak horgot cserélni.

• 17-es fonott előke

• 10-es, 12-es, majd 8-as és 6-os horgok

• Csalitüske

A csali:

• A kis horog mellé, csalitüskén scopex ízesítésű popup pellet.

•  A nagyobb horgon mellé a csalitüskén házilag fermentált kukorica két szem és mellé egy lebegtető szivacs darab.

Arra mindig ügyelek, a lebegtetés csak akkora legyen, hogy a horgot ne emelje fel.

Etetőanyag:

• Téli

• Epres

Horgásztársunk taktikáról így írt:

„Kezdésnek négy-öt dobás egy helyre, etetésként ennyi elég is volt ahhoz, hogy utána a kapásjelzőt ne legyen időm feltenni, már rajta is volt a keszeg. Miután meguntam a „keszegezést” lecseréltem a horgot nyolcasra és a csalit megtoldottam egy szem kukoricával. Na ekkor jöttek a kárászok. Horog hatosra, kukorica kemény és két szem. Itt be is fejeződtek a kapások.

Taktikaváltás. Etető dobások nélkül kis horog, kis csali. Így is megtaláltak a keszegek, de tizenöt húsz perc is eltelt egy kapásig. A harmadik kapásra érkezett az első ponty. Viszont ezután már kezdett egy kis etetés kialakulni a több dobás miatt, innentől indult a keszeg – kárász invázió. Ismét nagy horog, nagy csali. Az egyik bottal kereső horgászat (ahova sikerül dobni). Na erre meg is érkezett a következő ponty. Innentől már csak pár kárásznak sikerült a szájába gyömöszölni a hozzájuk képest hatalmas csalit. Szerintem megint igazán színvonalas szórakozást adott nekem a Gyúrói Tó.”

Tehát a két bot lehetőségeit kihasználva több etetési taktikát és csalit is kipróbált. Az egyik készséggel pontosan, egy etetett helyet horgászva, a másikkal pedig a halakat keresve horgászott. Érdemes kiemelni a kreativitással ötvözött szakértelmet, ahogy a kapások tanúságai szerint változtatta a csali és a horgok méretét. A példáját követve érdemes az adott viszonyokra azonnal reagálni és ne az unásig ismételt módszert erőltetni!

Ezen a két délutánon biztosan nem „tétlenkedett”, de más alkalmakkal csodás képekkel is meglep minket:

Az eső szakad! Kerti munka kizárva. Akkor irány a part! Ejtsük meg a szezon első, úszós horgászatát. Elmesélem nekem mi jött be a Gyúrói Tavon!

A Gyúrói Tó 7 hektáros, természetes jellegű horgászvíz. Nem egy kibetonozott, agyontelepített, mesterséges haltartó. A változatos terep- és mederviszonyoknak köszönhetően kiismerhetetlen és mindig új trükkökre sarkalja a horgászt. A tagság és a vendéghorgászok jelentős része csak fenekező módszerrel keresi a halat. Én „úszófetisiszta” vagyok. A nagyon kemény hidegek kivételével csak ezzel a módszerrel hajtom a halakat.

Az időjárás előrejelzés szelet és esőt ígért szombatra. Ilyenkor a lehető legkevesebb cuccot és a legkompaktabb megoldásra törekszem:

• Csak 1 bot, hogy kényelmes és gyors legyen a pakolás
• Az etetőgombócokat előre kiporciózom, hogy ne kelljen a parton tocsogva az esőben elnedvesíteni az anyagot
• A szokottnál nagyobb úszó (8 grammos) felszerelése, hogy a szeles időben is pontos és kellően távoliak lehessenek a dobások és könnyebb legyen a zsinórsüllyesztés

A partra érve, sikerült kipakolnom, még az újabb felhőszakadás előtt. Egy botos állásomat ernyővel és esőkabáttal ékesítettem. Az előttem lévő víz kb. 1-1,5 méteres és még az évszaknak megfelelően hideg.

A horgászatra szánt pár órát szeretném a legaktívabban eltölteni. Ezen paraméterek alapján állítottam össze az etetési taktikámat:

• Fekete, hidegvízi, apró etetőanyag gombócok, folyamatosan csúzlizva (az etetőanyag össz. mennyisége:0,5 kg.)
• Csonti folyamatosan csúzlizva az úszó környékére (0,5 liter)
• Dobozos csemegekukorica, egy doboz alapozásnak, egy doboz pedig folyamatosan csúzlizva (2 doboz)

A felszerelés tekintetében is az egyszerűségre és a mértékletességre törekszem:

• 3 méteres teleszkópos bot
• 30-as nyeletőfékes orsó
• 20-as süllyedő főzsinór
• 8+2 grammos waggler úszó, fixre rögzítve
• 20 centis, 0.14-es előkére kötött 12-es horog

Az alkalmazott csali, egy szem kukorica, két csontival megtámasztva, jó sűrű, epres csalogatóanyagba mártva.

Az általános, nyári partközeli peca helyett, most egy kicsit távolabbra tettem az etetett, horgászott területet. Horgomat a parttól 13-15 méterre vetettem be.

Az alapozó etetés befejezése után rögtön elkezdtek jönni a kárászok. A csontis lövések nyomán az apróságoktól megéledt vízen már lehetett látni a túrásokat. Közelbe értek a potykák.

Az ereszték hosszát növelve én is lementem a fenék közelbe és meg is érkezett az első, elhúzós, vehemens kapás. Óvatos fárasztás után, jó erőben és jó súlyban lévő nyurga került a szákomba. A feje és a kopoltyúlemeze halovány foltokkal tarkított és a pikkelyeinek tövében is egy kis koi beütés volt tapasztalható. Ezt a közel három kilós gyönyörűséget, horogszabadítás és fotózás után útjára engedtem. Hadd színesítse tovább a Gyúrói Tó halállományát.

A horgászat második órája, zuhogó esővel és további szép kárászokkal indult. A csalizásban kipróbáltam a tiszta csontis és tiszta kukoricás variációt, de a csontira csak a kisebb keszegek jöttek, míg a kukorica önmagában hidegen hagyta a halakat. Az egy szem kukorica+ két csonti mártott variánsa további szép kárászokat és egy szintén közel háromkilós tükörpontyot csalt a horgomra.

Röpke pár órás horgászatom eredménye a két szép potyka és 2-3 kilogramm kárász. A halak mindegyike visszanyerte szabadságát.

Nem mondom, hogy ez a tökéletes módszer, de nekem azon ez esős napon a folyamatos, apró etetés és a fenék közeli úszózás jött be!

Jó horgászatot kívánok mindenkinek!