Az eső szakad! Kerti munka kizárva. Akkor irány a part! Ejtsük meg a szezon első, úszós horgászatát. Elmesélem nekem mi jött be a Gyúrói Tavon!
A Gyúrói Tó 7 hektáros, természetes jellegű horgászvíz. Nem egy kibetonozott, agyontelepített, mesterséges haltartó. A változatos terep- és mederviszonyoknak köszönhetően kiismerhetetlen és mindig új trükkökre sarkalja a horgászt. A tagság és a vendéghorgászok jelentős része csak fenekező módszerrel keresi a halat. Én „úszófetisiszta” vagyok. A nagyon kemény hidegek kivételével csak ezzel a módszerrel hajtom a halakat.
Az időjárás előrejelzés szelet és esőt ígért szombatra. Ilyenkor a lehető legkevesebb cuccot és a legkompaktabb megoldásra törekszem:
- Csak 1 bot, hogy kényelmes és gyors legyen a pakolás
- Az etetőgombócokat előre kiporciózom, hogy ne kelljen a parton tocsogva az esőben elnedvesíteni az anyagot
- A szokottnál nagyobb úszó (8 grammos) felszerelése, hogy a szeles időben is pontos és kellően távoliak lehessenek a dobások és könnyebb legyen a zsinórsüllyesztés
A partra érve, sikerült kipakolnom, még az újabb felhőszakadás előtt. Egy botos állásomat ernyővel és esőkabáttal ékesítettem. Az előttem lévő víz kb. 1-1,5 méteres és még az évszaknak megfelelően hideg.
A horgászatra szánt pár órát szeretném a legaktívabban eltölteni. Ezen paraméterek alapján állítottam össze az etetési taktikámat:
- Fekete, hidegvízi, apró etetőanyag gombócok, folyamatosan csúzlizva (az etetőanyag össz. mennyisége:0,5 kg.)
- Csonti folyamatosan csúzlizva az úszó környékére (0,5 liter)
- Dobozos csemegekukorica, egy doboz alapozásnak, egy doboz pedig folyamatosan csúzlizva (2 doboz)
A felszerelés tekintetében is az egyszerűségre és a mértékletességre törekszem:
- 3 méteres teleszkópos bot
- 30-as nyeletőfékes orsó
- 20-as süllyedő főzsinór
- 8+2 grammos waggler úszó, fixre rögzítve
- 20 centis, 0.14-es előkére kötött 12-es horog
Az alkalmazott csali, egy szem kukorica, két csontival megtámasztva, jó sűrű, epres csalogatóanyagba mártva.
Az általános, nyári partközeli peca helyett, most egy kicsit távolabbra tettem az etetett, horgászott területet. Horgomat a parttól 13-15 méterre vetettem be.
Az alapozó etetés befejezése után rögtön elkezdtek jönni a kárászok. A csontis lövések nyomán az apróságoktól megéledt vízen már lehetett látni a túrásokat. Közelbe értek a potykák.
Az ereszték hosszát növelve én is lementem a fenék közelbe és meg is érkezett az első, elhúzós, vehemens kapás. Óvatos fárasztás után, jó erőben és jó súlyban lévő nyurga került a szákomba. A feje és a kopoltyúlemeze halovány foltokkal tarkított és a pikkelyeinek tövében is egy kis koi beütés volt tapasztalható. Ezt a közel három kilós gyönyörűséget, horogszabadítás és fotózás után útjára engedtem. Hadd színesítse tovább a Gyúrói Tó halállományát.
A horgászat második órája, zuhogó esővel és további szép kárászokkal indult. A csalizásban kipróbáltam a tiszta csontis és tiszta kukoricás variációt, de a csontira csak a kisebb keszegek jöttek, míg a kukorica önmagában hidegen hagyta a halakat. Az egy szem kukorica+ két csonti mártott variánsa további szép kárászokat és egy szintén közel háromkilós tükörpontyot csalt a horgomra.
Röpke pár órás horgászatom eredménye a két szép potyka és 2-3 kilogramm kárász. A halak mindegyike visszanyerte szabadságát.
Nem mondom, hogy ez a tökéletes módszer, de nekem azon ez esős napon a folyamatos, apró etetés és a fenék közeli úszózás jött be!
Jó horgászatot kívánok mindenkinek!