Fenekezős délutánok a Gyúrói Tónál

Egy kiváló tagunk osztotta meg velünk két sikeres horgászatának titkait.

A Gyúrói Tó változatos part- és mederviszonyainak köszönhetően, minden horgászmódszer jó eredményekkel kecsegtet. Itt mindenki megtalálhatja a helyet, kedvelt készségének bevetésére.Régi, dinasztikus tagunk a fenekezős szerelékeivel aratott tavaszi sikereiről számol be.

Ő igazi sporthorgász, élvezi a pecával töltött időt, folyamatosan fejleszti a szerelékeit és a konyha által megkívánt halmennyiség feletti darabokat nagy élvezettel engedi vissza. Mindemellett a Gyúrói Tó közösségi oldalát gyakorta örvendezteti meg, a tó környezetéről és fogásairól készült remek fotóival. Ezzel remek példát mutatva minden tagunknak és vendégünknek.

Két délutáni pecájának krónikájával szeretnénk tanácsokat adni és kedvet csinálni a gyúrói fenekes horgászoknak.

Mindkét nap fél kettőtől napnyugtáig tartott a horgászat. Tehát ismét a hobbijukra csak pár órát szánni képes sporttársak figyelmébe ajánlom a leírást.

Felszerelés:

• 2 db. 360-as 50-150 gramm dobosúlyú bot

•  20-as főzsinór

• 27-es fonott dobóelőke

• 35 grammos gubancgátlós etetőkosár melynek hat pálcájából hármat kivágok, hogy előbb kioldódjon az etetőanyag, mint a gyári pellet kosarakból, azok viszont nekem túl nagyok.

• Quick change ütköző, hogy gyorsan tudjak horgot cserélni.

• 17-es fonott előke

• 10-es, 12-es, majd 8-as és 6-os horgok

• Csalitüske

A csali:

• A kis horog mellé, csalitüskén scopex ízesítésű popup pellet.

•  A nagyobb horgon mellé a csalitüskén házilag fermentált kukorica két szem és mellé egy lebegtető szivacs darab.

Arra mindig ügyelek, a lebegtetés csak akkora legyen, hogy a horgot ne emelje fel.

Etetőanyag:

• Téli

• Epres

Horgásztársunk taktikáról így írt:

„Kezdésnek négy-öt dobás egy helyre, etetésként ennyi elég is volt ahhoz, hogy utána a kapásjelzőt ne legyen időm feltenni, már rajta is volt a keszeg. Miután meguntam a „keszegezést” lecseréltem a horgot nyolcasra és a csalit megtoldottam egy szem kukoricával. Na ekkor jöttek a kárászok. Horog hatosra, kukorica kemény és két szem. Itt be is fejeződtek a kapások.

Taktikaváltás. Etető dobások nélkül kis horog, kis csali. Így is megtaláltak a keszegek, de tizenöt húsz perc is eltelt egy kapásig. A harmadik kapásra érkezett az első ponty. Viszont ezután már kezdett egy kis etetés kialakulni a több dobás miatt, innentől indult a keszeg – kárász invázió. Ismét nagy horog, nagy csali. Az egyik bottal kereső horgászat (ahova sikerül dobni). Na erre meg is érkezett a következő ponty. Innentől már csak pár kárásznak sikerült a szájába gyömöszölni a hozzájuk képest hatalmas csalit. Szerintem megint igazán színvonalas szórakozást adott nekem a Gyúrói Tó.”

Tehát a két bot lehetőségeit kihasználva több etetési taktikát és csalit is kipróbált. Az egyik készséggel pontosan, egy etetett helyet horgászva, a másikkal pedig a halakat keresve horgászott. Érdemes kiemelni a kreativitással ötvözött szakértelmet, ahogy a kapások tanúságai szerint változtatta a csali és a horgok méretét. A példáját követve érdemes az adott viszonyokra azonnal reagálni és ne az unásig ismételt módszert erőltetni!

Ezen a két délutánon biztosan nem „tétlenkedett”, de más alkalmakkal csodás képekkel is meglep minket: